Találkozás Amerigo Tot Rómában élő szobrásszal

(ROZSNYAI ZOLTÁN, Munkásőr, XII. évfolyam, 7. szám, Budapest, 01 July, 1969, p. 12.)

— by ROZSNYAI ZOLTÁN

Van akinek rangot ad a művész kitüntető címe. Amerigo Tot neve rangot ad a művész címnek. Jelzők felső fokon nem illenek hozzá. Egyszerűen: Művész.
Görögösen bozontos haj alatt, szinte az egész arcán eluralkodik mélyreatoló okos tekintete. Mély hangja, ízes magyar beszéde, közvetlensége lebilincsel. Közelében arra kell gondolni, hogy nem minden egyszerű ember nagy, de minden nagy ember egyszerű. Munkái elgondolkoztatnak. Először alkotásait kell megismerni, majd beszélni vele, utána ismét végigjárni kiállítása termeit újra, meg újra. Így alakul ki az ellentmondások szintézise, egy életműben és egy emberi tényben testetöltött metamorfózis.

Sohasem akartam elszakadni

A mester szerint a legcsodálatosabb alkotás a görög meander szalag. Elválaszt és szüntelenül összekapcsol, páratlan ritmusú, dialektikus egység. Honnan a lelki rokonság — mely minden művében fellelhető — ezzel az ősi ornamenssel? Életútja a harmincas évek magyarországi létbizonytalanságától — az egész világon elismert műrészig, a földrajzi elszakadás szülőföldtől — a bemutatkozó visszatéréig.
Sokan kérdik: mi a titka minden akcentus nélküli ízes magyar beszédének? A válasz egyszerű: „Soha sem akartam elszakadni!"
A haladó magyar gondolkodók nyomát követi, amikor németországi tartózkodása alatt a baloldali ifjúsági mozgalomhoz csatlakozik, és elsőként ismeri és gyűlöli meg hazánk fiai közül az uralomra jutott hitlerizmust, amiért Zwickauban koncentrációs táborba került.

A partizánok soraiban

Szökése után eljut Olaszországba. A második világháború idején már tudja mit kell tenni a nácizmus ellen: csatlakozik az olasz partizánokhoz. Szállít fegyvert és gyógyszert. Megismeri az ejtőernyős ugrás kockázatát. Budapestet akkor látja viszont, amikor elrepül gépén a pusztuló város fölött. Általa ismeretlen írásos anyagot juttat el a már felszabadult Debrecenbe a magyar nemzetiségű olasz partizán. Van ebben valami szimbólikus.
Ezidőtájt a németek elvágják Itáliában a Gusztáv vonalat. Előretörnek a Tiberis forrása felé. Tot az elszakított Bologna, Firenze, Arezzo szakaszért harcoló partizánok parancsnokához visz üzenetet. Caprese di Michelangelo felé Pietrót, a parancsnokot társaival együtt megkínozva, megcsonkítva, holtan találja. Ekkor születik meg a „Partizánok kivégzése" megrázó rajza. (Ezt a művét ajándékozta most a mester a Magyar Partizánszövetségnek, amelynek szeretettel fogadott vendége volt.)
Az ember alkotta gép és a gép által újjáteremtett ember kapcsolata is izgalmas gondolatokat és művészi témát jelent számára. Megalkotja a Komarov emlékművet. Foglalkoztatja minden, ami a tér végtelenségével. az emberi agy számára szinte felfoghatatlan negyedik dimenzió gondolatával függ össze. Michelangelo minden kőben szobrot látott, csak mint mondotta ,a felesleget le kell hántani". Tot számára a tér kínálja önmagát, hogy töltsék ki pozitív formákkal.

Visszavárjuk

Van a kiállításnak egy különösen jólsikerült bronzszobra a „Karinthy és Oliveckrona". Ez a mélyértelmű alkotás nem mindenki számára közérthető. Csak annak, aki tudja, hogy annakidején a híres svéd professzor hajtott végre agyműtétet a neves magyar írón.
Mint elmondja a kiállítás megnyitásának nagy sikerét látva arra gondolt: bárcsak édesanyja ezt megérhette volna! Amerigo Tot, a nagy művész megmaradt hű gyermeknek, mert második szülőjét; szülőföldjét nem tagadta meg soha. Az, szeretettel mindig visszavárja világhírűvé lett szobrász fiát.