Tot-kiállítás Tihanyban

(TASI JÓZSEF, Képes Újság, X. évfolyam, 34. szám, Budapest, 23 August, 1969, p. 8.)

— by TASI JÓZSEF

Amerigo Tot, a világhírű magyar származású szobrászművész lélekben ma is Tóth Imre maradt, bár már 30 esztendeje külföldön él. Reprezentatív kiállítását Tihanyban a nyár folyamán sokan keresték fel. A hatvanadik évében járó, robusztus, töretlen emberségű mesterrel pályájáról, művészi elképzeléseiről beszélgetünk:
— Huzamosabb ideje külföldön él, fejlődését segítette vagy gátolta az idegen környezet?
— Olyanféleképp jártam, mint a parasztember, aki felmegy a templomtoronyba, hogy jobban megösmerje a faluját. Számomra is kilátótorony a külföld, s a Bauhaus-mozgalom iskolai lökése, úgy vélem, jó irányba indított el.
— Sikerült-e megvalósítani szobraiban a magyar néphagyomány és Európa szintézisét? Főleg a Csurgói Madonnára gondolunk.
— A Csurgói Madonnában tényleg van egy paraszti elem, mint jelenség. Fontosabbnak tartom, hogy fából készült szobraimról, ha lehántjuk a külső formát, előttünk áll az idea: a kopjafa. Így él szobraimban a népművészet bartóki értelemben vett hatása.
— A magyar népművészet, véleménye szerint hogyan fog megújulni napjainkban?
— Nem hiszem, hogy ez a reneszánsz újjászületés is, hisz a magyar népművészet, mint minden népművészet indusztriális cikké vált. Piaca van, mert az emberek mindig szeretnek valami régit. A népművészet azonban csak az európai ember számára jelenti történelme egy szeletét, darabját: a hagyománnyal nem bíró Újvilágban kuriózummá vált.
— Mi a véleménye a magyar szobrászművészek teljesítményeről?
— Ez nagyon nehéz kérdés, mert itt nem lehet neveket mondani. Van egy törekvés, amelynek lényege az európaiság. Mások viszont a népben akarnak feloldódni, beleolvadni. Nem tudom, mire hivatott a művész: a nép felé menjen-e, avagy tanítsa a népet?
— Saját művészetében hogyan oldotta meg e problémát?
— Remélem, hogy műveimet szeretni fogják és a szereteten keresztül megértik. E ponton már tanítok.
— Mi a véleménye az egyidőben élő alkotók kölcsönhatásáról?
— Mindenesetre egy művész nem tud immunis lenni mások formakeresésétől. Rostajátékot kell végezni, mi az, ami őt érdekli, s mi, ami nem. Az egyenes hatásokat elvetem, mert a művészt az elmúlt ezredek felhalmozott művészete úgyis befolyásolja. Szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, ha közvetlen kortársai hatásának enged.